Üdvözlöm az oldalon!

Budapesten érettségizett, majd a Keszthelyi Agrártudományi Egyetemen szerzett diplomát. 1947-től mezőgazdasági mérnök, a Növénytermeltető Vállalat felügyelője, majd igazgatóhelyettese volt 1956-ig. A forradalom alatt az Új Zala c. lapot szerkesztette, ezért nyolc év börtönbüntetésre ítélték. 1960-ban szabadult, kazánfűtőként kapott állást. 1961-től szabadfoglalkozású író lett; regényei, elbeszélései, forgatókönyvei, meséi jelentek meg, mintegy 20 hangjátéka hangzott el a rádióban. Szatirikus műveiben a személyi kultusz nagyzási hóbortját, az 1950-es évek agrárpolitikáját pellengérezte ki. 1974-ben József Attila-díjat, 1985-ben Bölöni-díjat kapott. Közlekedési balesetben halt meg.

Rákosy Gergely (Budapest, 1924. szeptember 30. – Budapest, 1998. április 20.) író, újságíró, forgatókönyvíró és lapszerkesztő.

Rákosy Gergely a későn érő és induló írók közé tartozik. Már elmúlt negyven éves, midőn első novelláskötete, a Mondok mást (1967) megjelent. Nemzedékének fiatal íróit már a műhely foglalkoztatta, őt még az élet, a termelő munka, a megélhetés. Mások mögött már könyvek állottak, irodalmi küzdelmek és művészi viták, ő még vidéki irodákban, állami gazdaságokban vitatkozott a termelési módszerekről, perelt az ésszerűtlen intézkedések ellen. Mezőgazdasági mérnökként dolgozott, a műszaki ember valóságérzékével és józanságával ítélte meg tapasztalatait. S minthogy nemritkán találkozott olyan döntésekkel, amelyek ellenkeztek a józan értelem elemi követelményeivel, groteszk fantáziával rajzolt karikatúrát élményeiről. Kisregényei: Az óriástök (1969) és A kolorádóbogár (1969) a szatíra Ilfre és Petrovra emlékeztető kíméletlenségével mutatták be a gazdasági elet fonákságait. E regényeknek a magyar szatirikus irodalom megújulásában is szerep jutott. Közéleti indulat, találó kritika és groteszk ábrázolás hatotta át Rákosy szatíráit, a hatvanas évek magyar prózájának személyes változatát alakítva ki.